A fenti cím szóhasználatával a kívánt-nem kívánt, tervezett-nem tervezett kérdésre akartam utalni.
Bár én magam is gyakran a közkeletű terhesség fogalmat használom, a köztudatban egyre jobban elterjedőben van a pozitívabb kicsengésű, a várakozásra utaló várandósság szó használata.
Azok, akik hónapok tervezgetése-várakozása-hőmérőzése után több centivel a föld fölött lebegve sugároznak az örömtől, amikor megtudják, hogy babát várnak, nyilván máshogy szembesülnek ezzel a jövőre szóló nagy feladattal, mint azok, akik nem tervezték a bekövetkezett terhességet.
De mi történik akkor, ha a terhesség valóban “terhes-séget” jelent? Ez annak az életében is bekövetkezhet, aki első, második, vagy harmadik gyermekét örömmel tervezte és várta, de a következőre nem számított.
Évek óta jól működő együttélések mérföldköve és próbatétele lehet egy nem tervezett terhesség vállalása vagy nem vállalása.
Ilyen horderejű döntést azonban nem szabad elhamarkodni. A természet adománya a babavárás háromnegyed éve, ami lehetővé teszi, hogy a nem tervezett terhességekből is a kilencedik hónap végén már várva-várt baba szülessen.
A készülődés persze nemcsak a megfelelő körülmények megteremtését jelenti, hanem a tudatos és érzelmi felkészülést is az új feladatra.
Bár vannak “militáns békeharcosok” – ami önmagában egy ellentmondás – akik küzdenek minden magzatért, én úgy gondolom, a szülői pár feladata eldönteni, vállalják-e a gyermek világrahozatalát és felnevelését.
Azért vegyétek figyelembe a következő gondolatokat:
• Nem lehetünk élet-halál urai, a kezdődő életnek jelentése van, feladata lehet az életünkben,
• Bárhogyan döntünk, az kitörölhetelen nyomot hagy bennünk, mert az eseményeket nem lehet egyszerűen visszafordítani, meg nem történtté tenni,
• A legtöbb esetben a terhesség pozitívan hat a kismamára, testi-lelki értelemben,
• Egy jól működő párkapcsolat csak gazdagodik az új jövevény érkezésével.
Ha ez a döntés az első gyerekről szól, a súlya még nagyobb. Egyrészt a kapcsolat megerősítését, “szentesítését”, másrészt megváltozását jelentheti.
Mi lesz ettől más?
Kicsit átalakul az életetek, de nem szükségszerű, hogy a dolgok a fejük tetejére álljanak.
Fontos, hogy tisztázzátok, melyek az életeteknek azok az elemei, amit meg szeretnétek őrizni, és ennek bizonyára meg is tudjátok teremteni a feltételeit.
A baba érkezése természetesen bizonyos alkalmazkodást kíván, de korántsem igényli az addigi életetek feladását vagy totális átalakítását.
A gyerek az életetek része kell, hogy legyen, a teljes önfeladás hosszú távon frusztrációhoz vezetne.
Mi kell ahhoz, hogy érettnek tartsátok magatokat a baba vállalására?
A babák azt szeretik, ha szüleiknek kialakult, határozott személyiségük van. Ha ti is hisztek magatokban, a gyermeketek is csodálattal fog tekinteni rátok, és imádata kifejezéseként valószínűleg minden tekintetben gyönyörűen fejlődik majd a kedvetekért.
Túl sok minden tehát nem szükséges ahhoz, hogy érettnek tartsátok magatokat hozzá, igazán csak az kell, amire a mindennapi életetekben is építetek: kellő felelősségtudat, határozottság és következetesség.
A baba körül persze rengeteg kihívás és döntési helyzet vár majd rátok, ami még a leghatározottabb szülőket is elkeserítheti vagy elkedvetlenítheti.
Az első szűrő mindig a mama szeme: fontos, hogy időben meglássa, felismerje, ha segítségre van szüksége, amikor valamilyen gond van a babával. A gyerek napról napra az anya gondozó keze alatt növekedik, tehát a mamának minden változást, vagy éppen a stagnálást okosan kell mérlegelnie, hogy időben feltehesse kérdéseit az orvosnak, vagy a védőnőnek.
Az időben elvégzett szűrések és szakvizsgálatok súlyos akadályokat háríthatnak el a gondtalan fejlődés útjából, és megelőzheti a hibák elkerülését a csecsemőgondozás és gyermeknevelés során.
Sok sikert és sok szép, erős és egészséges babát kívánok nektek!
